Néhány héttel ezelÅ‘tt Stockholmban volt az éves Kultúrfesztivál, ami az egyik itteni legjobb rendezvény, ingyenes programokkal városszerte. Az egyik a Gypsy Queens & Kings volt a romániai Mahala Rai Bandával, az Opera  elÅ‘tt. És a KirálynÅ‘k KirálynÅ‘jével (nos, azt mondanám, A CigánykirálynÅ‘vel, mivel a fellépÅ‘ művésznÅ‘k közül egyedül Å‘ érdemli ki ezt a címet, szerény véleményem szerint): Esma Redzepovával. Hosszú oldalakat lehetne írni errÅ‘l a karizmatikus, macedóniai hölgyrÅ‘l, nézzétek meg itt a weboldalát: www.esma.com.mk

Az egész este ezzel az energikus, életteli show-val Stockholmban igazi kiemelkedÅ‘ eseménynek számított (sokkal több kellene az ilyen koncertekbÅ‘l itt, hogy felrázzák egy kicsit ezt a hideg-rideg Északot...!!!) Engedjétek meg, hogy személyes benyomásaimat csak az Esma fellépésérÅ‘l írjam meg néhány szóban - többet nem találok arra, hogy mindent kifejezzek...

Megtörtént velem az...

Hogy mi? Sokszor, amikor énekelek, könnyeket látok az emberek szemében, és odajönnek hozzám, hogy elmondják, mennyire hálásak, milyen érzéseket adtam nekik a dalaimmal - a legfantasztikusabb pillanatok egy énekes számára, amikor látjuk, hogy másokat megérint az, amit csinálunk. Azokban a pillanatokban el tudom képzelni a lelkiállapotukat, mert velem is gyakran elÅ‘fordul ugyanez, amikor zenét hallgatok, képes vagyok nagyon érzelmessé válni. De: soha nem volt számomra teljesen reális, hogyan érezhettek a hallgatóim, mert ilyesmit eddig csak hangszeres muzsika hallgatása közben éltem át. Nem jut eszembe olyan, ma is élÅ‘ énekes, akinek a hangja olyan mélyen megérintett volna, hogy elÅ‘csalta a könnyeimet - pedig elhihetitek, hogy hallottam már jónéhányat, köztük párat a legnagyobb nevek közül is, élÅ‘ben...

Tehát most megtörtént velem.

A legelsÅ‘ számban, amikor Esma a színpadra lépett (lépett? kielégítÅ‘ szó ez egy KirálynÅ‘rÅ‘l, egy valódi Dámáról, egy jelenségrÅ‘l?), megtette velem. Úgy eresztette ki a lelkét azon a hatalmas hangján át, ami behatolt lényem legbensÅ‘bb zugaiba, hogy az érzéseimnek és gondolataimnak ki kellett ömleniük...

Micsoda inspiráció...!!! Magasan szálltam egész este, és azóta is, amikor azokra a pillanatokra gondolok, vagy a felvételeket hallgatom a mobilomon...

Én magam nem vagyok cigány, de imádom a kultúrájukat, zenéjüket és táncukat, ami számomra hihetetlenül gazdag forrásanyag, amit megpróbálok beleszÅ‘ni az elÅ‘adásaimba. Sokukat láttam énekelnei, táncolni és játszani, színpadon is és bulikban is, de e pillanattól kezdve, Esmának ezzel a három vagy négy dalával azt hiszem, hogy énekesként egy új világ tárult fel elÅ‘ttem.

Ha ez valami olyasmi, amit én is adhatok másoknak (márpedig a visszajelzések szerint úgy tűnik...), akkor ezt akarom csinálni egész életemben, egészen addig, ameddig bírom.

Nagyon köszönöm, Esma, a legmélyebb tiszteletemmel és csodálatommal!!! Jó egészséget kívánok, és azt, hogy a világ hallhasson téged még hosszú-hoszú évekig!!

(tegnap Pécsett lépett fel, az milyen volt, látta valaki?...)

Egy-két benyomás az ottani koncertünkrÅ‘l:

Fotógaléria (folyamatosan feltöltött képekkel) a Szent István Napi RendezvényekrÅ‘l, ahol Gerák Andrea és Barátai adtak fergeteges koncertet 5000 fÅ‘s közönség elÅ‘tt Ibrányban.

Hihetetlen érzés volt ellátogatni az akkori faluba, ahonnan a családom való, és ahol gyerekkorom sok nyarát töltöttem a nagymamámmal és unokatestvéreimmel. Most, több mint 20 év elteltével Ibrány városi rangot kapott, sokat változott az arculata, nagyon szép, virágzó kisváros lett belÅ‘lemodern épületekkel - mégis, az enyémekhez érkeztem meg, több rokonnal találkoztam, és sok emberrel, akik úgy tűnt, mind egymás barátai voltak. A hangulat nagyszerű volt egész ottlétem alatt, igen barátságos, az emberek élvezték a koncerteket és a két nap egyéb eseményeit.

Nem tudom elmondani, milyen érzés volt ott állni a színpadon augusztus 20-án, amikor az ünnepi nagygyűlés után ezrek énekelték velem a Himnuszt...

A koncertünkön a közönség tapsolt, énekelt, a színpad elÅ‘tt csápoltak - még egy "táncpartnerem" is akadt: egy cigány fiatalember ropta egész ügyesen közvetlenül elÅ‘ttünk, a harmonikásunk pedig, Soma, megmutatta, ki a legény a gáton, kalotaszegi legényesben csavargatta lábát.  

Sokat lehetne még mesélni a többi programról, meg arról a sok hagyományos magyar ételrÅ‘l, ami a másnapi fÅ‘zÅ‘versenyen készült, ó, az a halászlé!!

Ráadásul Gerák Andreával is találkoztam, személyesen! Ezt azért nem gondoltátok volna, ugye? Fotókkal fogom bizonyítani! ;-)

Amiatt is nagyon boldog voltam, hogy Anyukámnak adhattam nagyszerű pillanatokat, aki eljött velem, és azontúl, hogy büszke lehetett a lányára :-), rokonokkal, régi barátnÅ‘kkel találkozott... Meglátogattuk a helyi múzeumot (igen érdekes volt, egy egész délutánt képes lennék ott eltölteni), a csodás templomot, ahová Nagymamám vitt el, és ahol azokat az öreg néniket és bácsikat hallottam énekelni gyönyörűen, azon a tipikus hangon, amely a világ ezen részének sajátja, és ami énekesnÅ‘ként még mindig az egyik inspirációm... Elmentünk egyik nagybátyámékhoz is (ó, micsoda mákos sütit sütött a felesége!!!), és Apám szüleihez a temetÅ‘be...

Sok-sok kép késÅ‘bb a Flickren, ahogy lesz idÅ‘m Å‘ket feltölteni...

Rendkívül hálás vagyok mindenkinek, aki megszervezte ezt a rendezvényt, és valamilyen módon hozzájárult! És legszívesebben már mennék is vissza egy újabb látogatásra...

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: A világ minden szépsége >>>

Vissza a bloglistához

A VILÁG MINDEN SZÉPSÉGE

Csak nézz körül,
és meglátod a világ minden szépségét:
egy kisfiú huncut mosolyát,
egy lány bronzfényű haját,
édesanyád ezüst fejét,
szemek - ég nem lehet oly kék,
téli nap hideg kristálya,
évszázadok mohos fala,
kisbabák bársony talpa,
selyem tánccipÅ‘k,
hétszínű saláta,
barack csábító mosolya,
fiatal fák sóhaja,
régi óra azon a tornyon,
sebes, piros villamos,
kedvenc éttermed,
legújabb kávéscsészéd,
gyömbéres sütemény,
lobogó gyertyák,
erÅ‘teljes villám,
görkorisok végig a városon,
egy gitár dalai,
egy naptár képei,

-- Látod?
Mindez tőled ered,
a világ minden szépsége.

-- Gerák Andrea
Bécs, 2000

(az eredeti vers, angolul illetve arabra lefordítva: )

Magyarul megjelent verseim:

Sodródás 
Elképzelem 

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: Sodródás >>>

Vissza a bloglistához

SODRÓDÁS

Sodródom a zenédben:
Szenvedélyes,
Éteri,
Tüzes.

Sodródom a szavadban:
Tartalmas,
TörÅ‘dÅ‘,
Játékos.

Sodródom a lényedben:
Hatalmas,
Szerető,
Vágyódó.

Elsodorsz
Sosem látott helyekre -
Vagy ahol mindig is jártam,
Ahová mindig is vágytam?

TűnÅ‘döm:
Vajon hová viszel?

Magaddal sodorsz...

- Gerák Andrea

(Még több vers angolul)

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: Elképzelem >>>

Vissza a bloglistához

Íme a legelsÅ‘, amikor a szavak magyarul, az anyanyelvemen bújtak elÅ‘; azon frissiben meg is osztom veletek:

ELKÉPZELEM

Most elképzelem,
hogy itt vagy velem,
fogod kezem,
nézed szemem.

Nézésed simogat,
karod elringat,
szavad kacagtat.

Játékod elbódít,
gondolatod megindít,
szenvedélyed felizzít.

Mesterien pengeted
hangszered húrjait,
lelkem vágyait,
testem titkait.

Könnyeimet felszárítod,
mosolyomat előcsalod,
sugaramat ragyogtatod.

Homlokodat kisimítom,
Sebeidet begyógyítom,
ErÅ‘det megújítom.

Hangom megigéz,
szívem Téged néz,
érint a könnyű kéz.

Kétségünk elillan,
szívünk megdobban,
tüzünk fellobban.

Szépséget álmodunk,
egymásba ámulunk,
világot varázslunk.

Napsütésben kipirulunk,
Fényes éjszakát átsétálunk,
Szent hajnalt átölelünk.

- Gerák Andrea

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: Leányaim >>>

Vissza a bloglistához

Bátran szólj hozzá, az email-címed nem fog megjelenni

Az elmúlt 4 napban 7 fiatal lánnyal találkoztam elsÅ‘ alkalommal, és olyan boldog voltam, hogy csupán egy néhány perces beszélgetés valamit jó irányba változtatott meg az életükben - legalábbis remélem.

Csütörtök délután láttam két lányt, egy sarkon pengették a gitárjaikat, és angyali hangon énekeltek. Jópár turistával együtt hallgattam Å‘ket egy darabig, gyönyörű volt! Nem kalapoztak, csak kipróbáltak maguknak néhány dalt. Viszont láttma, hogy az emberek szerettek volna nekik pénzt adni. Odamentem hozzájuk, és mi, énekesnÅ‘k, elcsevegtünk egy kicsit. Tizennégy évesek voltak, és az volt az álmuk, hogy szerepeljenek, híresek legyenek. Megdicsértem Å‘ket a csodás énekükért és játékukért, és javasoltam, hogy tegyék ki az egyik gitártokot, hogy lehessen bele pénzt dobni, ha már úgyis ott ülnek, kezdetnek nem rossz. Kb. 45 perc múlva máshol összefutottam velük, és boldogan újságolták, mennyit kerestek :-)

Szombat este két másik lánnyal ismerkedtem meg, huszonegy-két évesek. Az egyikük soult, gospelt és hasonlókat énekel egy kórusban, errÅ‘l beszélgettünk. Magyarországi fellépéseiket igen élvezte :-)  Mivel nem terveztek aznap estére semmi különöset, csak lógtak a városban (igazából a 7Elevenbe készültek, mint szombat esti program, aúúúú!!!), elvittem Å‘ket egy blues jam sessionrea jam session. Ó, jó zene, és nagyon jól érezték magukat, még táncoltunk is együtt - és a lánynak tényleg jó hangja volt - and she did have a good voice :-)

Tegnap este pedig egy üzlet bejáratánál voltam, ahol 3 lány ácsorgott, és várta, mit dönt az esÅ‘: rákezd-e vagy sem. Úgy a fiammal egyidÅ‘sek, 17 körül. Az egyikük cigizett, és látványosan reszketve vacogott, istenem! Kérdeztem tÅ‘lük, miért nem mennek be valahová, hogy ne fagyjon halálra. Ezt viccesnek találták, úgyhogy ezen a hangon folytattam velük a társalgást (200%ig dohányzásellenes vagyok, különösen fiatal lányok esetében, de nem akartam mondani arról semmit, nem jó a nagyokos felnÅ‘tt színében feltűnni). Megkértem Å‘ket, hogy vigyázzanak a táskámra egy picit, hogy elkaphassak egy jó pillanatot:

Aztán a cigizÅ‘s befejezte a füstölést, és elkezdett köpködni. Én meg elkezdtem egy kicsit színészkedni: óriási megrökönyödéssel bámultam rá: "Uhhh, hát EZ meg mi volt???" Ezt ismét viccesnek találták, és attól kezdve mindenen vihorásztak. Én pedig egy kis kabaréshow-t adtam nekik, hogy megmutassam, milyen gusztustalan is a köpködés, és gyönyörű lányok miért ne köpködjenek.

Nos, a művészek "Å‘rült népség", ráadásul külföldi is vagyok itt, Svédországban, úgyhogy egy kis színházat megengedhettem magamnak :-)

Valójában a színpadomat készítettem elÅ‘ az üzletbejáróban - na most ne kapjatok sokkot, de még mostanában is gyakran kimegyek az utcára kalapozni... Fantasztikus mód arra, hogy gyakoroljak, fellépéseket, új rajongókat és barátokat szerezzek, beírásokat a vendégkönyvembe, promózom a weboldalamat, albumaimat, stb - és mindezért még fizetnek is :-)

Szóval, elkezdtem énekelni, és mielÅ‘tt a csajok elvonultak volna a Burger King vagy más hely felé, letérdeltek a vendégkönyvembe, és ezt írták, nagy kacarászva:

"Abbahagyjuk a köpködést :-) Lányok vagyunk, és az nem "szép dolog". Köszönjük. & a hangod valóban gyönyörű :-)
Emma, Jessica and Frida"

Hát nem remek?

Ma Emma-nap van, én pedig két Emmának vagyok a lánya, unokája: Anyu, és az Å‘ Mamája, aki már ki tudja, merre jár...

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: Aprócska, jó dolgok >>>

Vissza a bloglistához >>>

Amikor ma kiléptem a házból, megláttam valamit piroslani a földön - és ott volt a SIM-kártyám, a magyar telefonszámommal! A hó és a téli szemét eltűnésével eljött az esélye, hogy elÅ‘bújjon. Szuper!!! Újra használhatom, nem kell megváltoztatnom a számomat, vagy várni, amíg hazamegyek és veszek egy újat.

Tehát: akinek megvolt a magyar számom: újra él!

Aztán elmentem egy internetkávézóba valamit kinyomtatni, és kaptam 10 extra oldalt, mert a lány, akit megkértem, hogy segítsen, túl sokszor kattintott, az meg rögtön elkezdett nyomtatni.

Hab a tortán: még egy szelet tortára is meghívtak, mert az ott dolgozók és néhány barát éppen a tulaj új autóját ünnepelték... :-)) Kellemes hely. (A legjobb netezÅ‘ hely a városban, Firewall, Götgatan 88, ha valaki Stockholmban járva tudni szeretné).

Csak el akartam Nektek mesélni :-)

Az egyik fotó:

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés >>>

Vissza a bloglistához >>>

Ezt még októberben írtam, de sajnos, most is aktuális, mert sok emberrÅ‘l tudok, akik keresik az útját-módját annak, hogyan kezeljék a rákbetegséget, vagy másoknak segítenek, önkénteskednek különbözÅ‘ szervezeteknél, stb. 

RÁKKUTATÁS: ELŐRE VAGY HÁTRA?

Ki profitál valójában a hivatalos rákkutatás erÅ‘feszítéseibÅ‘l? Nagyon úgy tűnik, hogy nem a betegek. Amióta átestem egy rákbetegségen, különbözÅ‘ nézÅ‘pontokból tanulmányozom a témát, a nyilvánosság számára elérhetÅ‘ forrásokból, és idÅ‘nként megdöbbentÅ‘, elhallgatott tényekre bukkanok.

"Küzdelem a rák ellen", "GyÅ‘zzük le a rákot!" - igen népszerű kifejezések manapság, és ez jól is van így. Habár október, a mellrák tudatosság hónapja már elmúlt, nagyon sok embert lehet látni rózsaszín szalaggal a kabátjukon, ami annak demonstrálása, hogy szeretnének segíteni azokon a nÅ‘kön, akik ebben a betegségben szenvednek. Ami igencsak értékelendÅ‘. AdománygyűjtÅ‘ és tájékoztató rendezvények, weboldalak, különbözÅ‘ tárgyak, amiket meg lehet venni hozzájárulásként, reklámok mindenhol a médiában, csoportok a közösségi weboldalakon, egyének szorgalmasan terjesztik az igét - a figyelem nagyon is a témán van, és szép összegek gyűlnek rákkutatási célokra. Stockholmban volt például egy gyönyörű, gyertyás rendezvényük a cél érdekében.

Azonban, ha egy kicsit közelebbrÅ‘l megnézzük a dolgot, felmerülhet egy-két kérdés, kétség és fenntartás ezekrÅ‘l a kutatási programokról.

Küzdelem. Kulcsszó, ha a rákról beszélünk.

Hogyan küzdjünk úgy, hogy gyÅ‘zzünk? Ismerjük meg ellenfelünket!

A problémát - bármely problémát - csak akkor oldhatjuk meg, ha ismerjük annak pontos okát. RemélhetÅ‘leg ez világos - hogyan máshogy oldunk meg egy helyzetet, ha nem tudjuk, pontosan mi is az oka?

A (mell)rák esetében ez így néz ki: minden évben dollármilliókat költenek arra, hogy megtalálják az okát, ÉS ami még fontosabb, arra, hogy új kezelési módokat fejlesszenek ki. Hadd javasoljak valamit: bármilyen kezelés csakis akkor lehet hatékony, ha ismerjük a probléma gyökerét...

"A mellrák pontos okai nem ismeretesek." Valójában, amint azt a nyilvánosság számára hozzáférhetÅ‘ megállapításokból megtudhatjuk, a rák okai rejtélynek számítanak az orvostudomány számára.

A megváltozott gének elmélete széleskörben elterjedt, és ez a videó ad némi utalást arra, hogy ez miért is történik:

"Bizonyos környezeti vagy belsÅ‘ tényezÅ‘k által okozott károsodás vagy változás a génanyagban néha olyan sejteket eredményez, amelyek nem pusztulnak el, hanem továbbszaporodnak egészen addig, amíg egy nagy ráksejt vagy daganat ki nem fejlÅ‘dik."

Kiváló. A következÅ‘ lépés ezek szerint az volna, hogy megvizsgáljuk ezeket a környezeti vagy belsÅ‘ tényezÅ‘ket, amelyek károsítják vagy megváltoztatják a génanyagot, nem?

A környezeti tényezÅ‘ket elég jól ismerik a tudósok és a nyilvánosság is: rossz táplálkozás, dohányzás, bizonyos kémiai anyagok, amelyeket használunk, és hasonlók.

A rákkutatásnak tehát abba az irányba kellene haladnia, hogy ezeket a tényezÅ‘ket kivédjük: a megfelelÅ‘ táplálkozási szokásokra nevelni az embereket, csökkenteni vagy teljesen mellÅ‘zni a káros vegyi anyagokat, stb.

A rák kezelése pedig elsÅ‘sorban abból állna, hogy a rák okait célozzuk meg, azt, ami miatt ezek a gének károsodnak vagy megváltoznak: megnövelni bizonyos vitaminok és tápanyagok mennyiségét, ha szükséges, kiegészítÅ‘ket, méregtelenítés és mozgás, ami segíti a testet abban, hogy a felgyülemlett méreganyagoktól megszabaduljon, megerÅ‘síteni az immunrendszert, ami a test saját védekezése, és így tovább.

De ez nem így megy. A rákkutatások leginkább a standard orvoslás terápiáinak fejlesztésével foglalkoznak: új gyógyszerek, sugárkezelés, hormonterápia és műtét.

A kórházakban elérhetÅ‘ rákkezelések abból állnak, hogy kemoterápiát és ilyesmit adnak a betegeknek. Szóljon, aki látja, hogy ha még több vegyszert töltünk a már amúgy is túlterhelt és legyengült szervezetbe, hogyan fogja segíteni a test felépülését! 

Miért is alkalmazzák és reklámozzák annyira a kemoterápiát, hogyha ráadásul annyi káros mellékhatását is ismerjük?

Egyszerű a válasz: a gyógyszergyáraknak hatalmas érdekük áll abban, hogy mindig új és új gyógyszereket dobjanak piacra.

Mint ahogy Clinical Study Results.Org nyíltan beismeri: "Az új gyógyszerek elfogadását célzó klinikai kísérleteket elsÅ‘sorban gyógyszeripari és biotechnológiai cégek szponzorálják" Micsoda meglepetés...!

Megjósolhatjuk, mi lesz az eredménye egy mellrák gyógymódjával kapcsolatos klinikai kutatásnak, ha a svéd Cancerfonden (hasonló szervezet, mint nálunk a Rákellenes Liga) kutatásainak több mint egyötödét a Pfizer pénzeli - kitalálhatjuk, hogy melyik gyógyszergyár termékeit fogják majd a betegeknek ajánlani... (hmm, érdekes: Pfizer elhallgatta a bizonyítékot, hogy a hormonterápia rákot okoz - sajnos, csak angolul)

És itt vagyunk a másik javasolt kezelésnél: hormonterápia. ErrÅ‘l csupán egyetlen egy szót: "A hormonterápiának különbözÅ‘ mellékhatásai lehetnek, úgy mint: ... Megnövelt esély a méhrákra" - részlet a NationalBreastCancer.Org weboldalán levÅ‘ tájékoztató videóból. 

Tessék??? Azzal kezeljük az egyik fajta rákot, hogy megnöveljük az esélyét egy másiknak??? Itt valaki viccel, mégpedig ez egy nagyon csúnya tréfa.

Ugyanez a helyzet a sugárkezeléssel.

Akkor hát mi a megoldás? Az, hogy még több pénzt fektessünk a kutatásba?

Az elÅ‘bb említett svéd Cancerfonden tartott egy nagyon szép rendezvényt októberben Stockholban, amikor az emberek körülbelül tízezer gyertyát vettek meg, és ezáltal jártak hozzá az alapítvány finanszírozásához. Egyedül ennek a szervezetnek kitűzött célja, hogy évi több mint 400 millió svéd koronát  költsön kutatásra.

Ez szép summa (közel 11 milliárd forint, és csak egy országból); mindannyian el tudunk képzelni 1-2 dolgot, mit csinálnánk vele. Csodálkozom azonban, hogy a rákkutatásnak miért van szüksége évente ennyi pénzre ahhoz, hogy rájöjjenek például arra, hogy a dohányzás vagy az alkohol árt az egészségnek, és hogy léteznek bizonyos vitaminok, amelyek életfontosságúak a sejtek normális működéséhez, amint ez már jóideje tudott dolog.

Jómagam inkább arra hajlok, hogy arra hallgassak, amit az úgynevezett alternatív orvoslás ajánl a témával kapcsolatban, mert hiszem, hogy ha megfelelÅ‘en, kiegyensúlyozottan táplálkozunk, szükség szerint esetleg táplálkozáskiegészítÅ‘ket fogyasztunk, és a testünket általánosan jó karban tartjuk fizikailag és lelkileg, nem kell félnünk még olyan fenyegetÅ‘ betegségektÅ‘l sem, mint a rák.

Ezért szándékosan nem tettem ide egyetlen linket sem olyan weboldalakhoz, amelyek természetes gyógymódokat, praktikákat, nézÅ‘pontokat vagy termékeket ajánlanak, kizárólag a hivatalos orvostudomány által képviselt álláspontjaira hivatkoztam, amelyeket a fejlett országok kormányai adoptáltak és támogatnak. 

Nos, kedves Olvasó, nézd meg a tényeket és ellentmondásokat, és alakítsd ki a saját álláspontodat!
 
Az viszont szép volt, amikor októberben a stockholmi központi pályaudvar rózsaszínbe öltözött:

-- Szöveg és fotók: Gerák Andrea

Megjelent a Natúr Hírek magazinban

KövetkezÅ‘ rész: Valóban a gének okozzák a rákot?

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: Huszárlány >>>

Vissza a bloglistához

Mit szólsz hozzá? (az emailcímed nem fog megjelenni)

A teljes történet, képekkel

Mellesleg: boldog születésnapot, Apu!!!

ElÅ‘zÅ‘ bejegyzés: Az elsÅ‘ tavaszi hétvége >>>

Vissza a bloglistához

Mit szólsz?